A Magyar Királyi Koronázási Ékszerek

A Magyar Királyi Korona

A koronák rövid története

A korona használatának szokása i.e. I. évezredbe nyúlik vissza. Ismerték már a koronát az osi Egyiptomban, sot használták már a zsidóknál és Perzsiában is. A suméroknál egyszeru szalag volt korona helyett. A Perzsa uralkodók fehér gyapjúból készült, drágakövekkel díszített szalagot tekertek a fejük köré. Ugyanezt a szalagot vette át, és hordta Nagy Sándor is. Görögországban legnagyobb hatalmú uralkodók használták. De sokszor díszítették virágokból font koszorúkkal, vagy nemesfémbol készült koronákkal istenek, istennok szobrait. A latin eredetu corona szóból ered, mely koszorút jelent. Rómában ún. falkoronát kapott az aki az ellenséges erodítmény, város falára elsoként lépett. Polgári koronát kapott az, aki az ellenség kezébol római polgárt szabadított ki.Idovel a korona a hatalom jelképévé vált. Rómában az uralkodó díszes sisakját a testorök sisakjától két oldalt lelógó szalag (diadém) különböztette meg. Nagy Konstantin uralkodása idején kialakult sisakkorona fontos szerephez jutott a koronák fejlodésében. A Római Birodalom bukása után a germánok nem a diadémot, hanem a sisakkoronát választották hatalmi jelvényül. Ez terjedt el az angolszászoknál is. Ebbol a korona fajtából alakult ki a pántos korona, ahol két keresztpánt burkolja be a koponyát. (Ha nem záródott a két pánt : nyílt korona, nyílt koronán kimagasló stilizált liliomszeru díszítmény : liliomkorona.) Középkorra alakult ki az a hiedelem, hogy aki zárt koronát visel, afölött már nem áll földi hatalom. Bizáncban eredetileg az uralkodók egy teveszorbol készült sapkát viseltek. A XI. századra ez díszes, pántos, abroncsáról lecsüngo gyöngyökkel, koberakásokkal ellátott "szent" koronává fejlodött ki.

A Magyar korona leírása

A Magyar korona aranyból készült, rekeszzománc képekkel. Két részbol áll. Felso fele négy keresztpántból áll. A pántok 51 mm szélesek. Ezt a felso koronarészt díszíto ábrák latin nyelvu magyarázatai miatt Latin korona résznek nevezik. A négy pánt aranyabroncson fekszik. Ezt az aranyabroncsot (alsó koronarészt) halványabb, nagyobb ezüst tartalmú rekeszzománca képei miatt (melyet görög nyelvu magyarázatok kísérik) nevezik Görög koronarésznek, de mivel megtalálható rajta a bizánci uralkodó fiának képe is, ezért Bizánci koronarésznek is nevezik. Számos bizánci ábrázolás szerint az oromdíszes koronákat a császárnok viselték. Ebbol következik, hogy a görög korona noi korona. Minden valószínuség szerint I. Géza felesége, Szünadéné tulajdona volt. A korona magassága a tetején lévo ferdén hajlított kereszt nélkül: 127 mm. Az alsó koronarész nem szabályos kör alakú. Legnagyobb átméroje: 216 mm. Legkisebb átméroje: 204 mm. Az abroncs kerülete: 720 mm. Két oldalán négy–négy, valamint hátul egy, 10–13 cm hosszú lelógó aranylánc található. Mindegyike drágakövekbol kirakott lóhere formában végzodik.

Az alsó koronarész (Görög koronarész) is két részre oszlik. A felso részen elölrol fültol–fülig háromszög alakú és félköríves oromzatok váltakoznak, melyeknek csúcsán 1–1 színes drágako ül. Az oromzatok zöldes mintázatai a fény felé fordítva átlátszanak. Hátul, az oromzatok helyett hatalmas gyöngyök helyezkednek el. Elöl a felso koronarészen kiemelt helyen a trónuson ülo Krisztus (görög szóval Pantokrator) képe látható (szélessége: 55 mm, magassága: 47 mm). Baljában az "élet könyvét" tartja. A Görög koronán egyedül az o képe látható teljes alakban (A többi ábrázolásban csak a mellkép látható). Jobb és bal oldalt egy–egy ciprusfa látható, melyek felett van Krisztus monogramja. Ez a kép az uralkodói hatalom Isteni mivoltára utal. A Krisztus képpel átellenes oldalon találhatunk még egy kiemelt képet (A Görög korona felso részén): Egy fekete szakállas uralkodó képét (szélessége: 45 mm, magassága: 40 mm). Ez az uralkodó " Mihály a bizánciak császára, a Dukász ". A bizánci uralkodók jellegzetes ruháját, koronát, jobbjában labarumot (jogarnak megfelelo jelvény), bal kezében kardot tart. Császár voltát bizonyítja az is, hogy a képen a neve vörös betukkel van felírva (A bizánciaknál a császár aláírása mindig vörös). A császár isteni hatalmát bizonyítja az is, hogy egyedül csak ez a kép került egy szintbe Krisztus (Pantokrator) képével.

A Görög koronarész alsó részén nyolc négyszögletu színes zománclemez és nyolc nagyobb drágako van (Váltakozik). Alsó és felso részén sorban felforrasztott gyöngydrót szegélyezi. A Pantokrator kép alatt lévo hatalmas drágako mellett (jobbról és balról) található Mihály, illetve Gábriel arkangyal képe. Kezükben hírnöki pálca látható. A koronán való szereplésüknek fo oka talán az, hogy a hit szerint a koronát Gábriel arkangyal helyezi az uralkodó fejére, és Mihály arkangyal adja kezébe a lándzsát. Ez is bizonyítja az uralkodó hatalmának Isteni eredetét. A következo két kép balról, illetve jobbról Szent György és Szent Demeter képe. Mindketto a bizánci egyház harcos szentje. Jobbjukban lándzsát tartanak. Szent György a katonák védoszentje volt. Szent Demeter pedig számtalanszor kelt ki a sírjából, hogy válságos pillanatban fehér lován visszafordítsa a barbár seregeket. Tovább haladva két oldalt Szent Kozma és Szent Damján található (orvosszentek). Jobbjukban orvosi muszert tartanak. Utánuk két evilági személyiség következik : Konstantin (Bizánciak császára), Géza Turkia (Magyarország) királya. Konstantin bal kezében kard, fején korona van. O volt Dukász Mihály trónörököse, társcsászára. Míg Konstantint vörös színu betukkel illették, addig Géza nevét kékkel írták fel (Uralkodó ugyan, de nem olyan hatalmas, mint a császár). Géza fején korona, jobbjában kettos kereszt, baljában kard van.

A Latin korona négy pántja a Bizánci korona oromlemezei mögül indul, és egy négyszögletes lemezben egyesül. A négy pánt mindegyikén két–két kép van. A Latin korona tetején lévo négyszögletu lemez szintén a trónján ülo Krisztust ábrázolja. Baljában az Élet könyvét tartja. Ezt a képet egy kör alakú lyuk fúrja át, ebbe illeszkedik bele a kereszt. A pántokon lévo képek: Szent Bertalan képe (A bizánci koronán lévo Krisztus-ábrázolás mögött helyezkedik el, 2/3 hiányzik). Fölötte Szent János jobbjában egy könyvvel. A jobb oldali keresztpánton Szent Fülöp és Szent Pál képe helyezkedik el. (Szent Pál keze áldásra emelkedik). Hátsó koronapánton Szent Tamás és Szent Jakab (Baljában kézirattekercset tart) képe van. Végül a bal oldali pánton Szent András és Szent Péter (kezében kulcs, az egyház kulcsa van) képe van. Tehát a pántokra Krisztus nyolc tanítványának képe került fel.

A két rész összeszerelése utólagos munka. A pántokat egyszeruen összeszegecselték, két–két szöggel erosítették az abroncshoz a 13. században. Ezek a szögek kívülrol, a drágakövek mellett láthatók. Az összeszerelés célja a korona boltozatán lévo kereszt elhelyezése volt.

Csiszolt zafírok, gránátkövek, rubinok, ametiszek, igazgyöngyök díszítik a koronát, mely megvilágítva a sok drágakotol a legkülönbözobb színekben ragyog fel.

KLIKK IDE KLIKK IDE ÉKSZER KLIKK IDE KLIKK IDE

A magyar korona története

1001. január 1. - I. Istvánt Esztergomban megkoronázzák a II. Szilveszter pápa által küldött koronával.

1166 - Michael Anchialosz pátriárka említi a Székesfehérváron orzött koronát, mint a magyar királyok legfobb jelvényét.

1198 - III. Ince pápa a székesfehérvári préposthoz írt levelében a koronát a haza becsületének - honor patriae - forrásaként említi.

1204 - A menekülo gyermekkirállyal, III. Lászlóval eloször kerül a korona külföldre.

1256 - IV. Béla egy oklevelében eloször nevezik a koronát "Szent Koronának".

1270 - IV. Béla halála után leánya, Anna hercegno V. István elol Csehországba menekül a királyi kincstár egy részével, közte két arany koronával.

1292 - III. András egyik oklevelében eloször nevezi a koronát "Szent István koronájának"

1301,1309,1310 - A nápolyi Anjouk ágából származó Károly Róbertet háromszor koronázzák királlyá, de csak az utolsó történik a Szent Koronával.

1309 - A magyar fopapok írják a koronáról, hogy a magyarok "oly nagy tekintélyt tulajdonítanak neki, mintha benne összpontosulna a királyi hatalom".

1401 - A forendek egy csoportja fogságba veti Luxemburgi Zsigmond magyar királyt és a hatalmat a Szent Korona nevében gyakorolja, okleveleiket SIGILLUM SACRE CORONE REGNI HUNGARIAE (Magyarország Szent Koronájának pecsétje) köriratú pecséttel hitelesítik.

1440 - I. Albert halála után özvegye - születendo gyermeke trónjának biztosítására udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatja a visegrádi várból a koronát. A csecsemo V.Lászlót koronázása után a koronával együtt Frigyes német-római császárra bízza.

1464 - Hunyadi Mátyás -1458 óta Magyarország királya - váltságdíj ellenében visszaszerzi Frigyestol a koronát, amellyel Budán ünnepélyesen megkoronázzák.

1526 - Szapolyai Jánost Magyarország királyává Koronázzák.

1527 - Habsburg Ferdinándot Magyarország királyává koronázzák.

1529 - A korona Szulejmán szultán birtokába kerül, aki azt Szapolyai Jánosnak adja át.

1551 - János özvegye átadja a koronát Ferdinándnak.

1613 - Révay Péter koronaor megírja - eloször - a korona történetét.

1703-1712 - A Rákóczi-szabadságharc miatt Bécsben orzik a koronát.

1780 - II. József császár Magyarország királya lesz, de nem koronáztatja meg magát, ezért a "kalapos király" gúnynevet kapja. 1784-tol Bécsben orizteti a koronát.

1790 - II. József halála elott elrendeli a korona visszaadását, a magyar rendek diadalmenetben hozzák vissza Budára. Az ezt követo szemlékkel kezdetét veszi a korona tudományos kutatása.

1849 - A szabadságharc bukása idején Szemere Bertalan belügyminiszter Orsovánál elrejti a koronát.

1853 - Megtalálják a koronát és a vele együtt elásott többi jelvényt.

1867 - Megkoronázzák az 1849 óta uralkodó Ferenc Józsefet.

1916 - Az utolsó magyar királyt - IV. Károlyt - Budán megkoronázzák.

1945 - A II. világháború végén a korona Ausztriába kerül, menekítve az orosz megszállók elöl, ahol a jelvények az Egyesült Államok hadseregének birtokába kerülnek.

1978. január - Az Egyesült Államok külügyminisztere a budapesti Parlamentben átadja a koronát az országgyulés elnökének.

Szent korona tana

A Magyar államjogi tan: megszemélyesítve A Szent Korona a tulajdonosa az ország egész területének és minden közhatalomnak. A Szent koronának önálló személyként való felfogása már a XIII. századtól kiveheto az oklevelekbol, de egész világosan Werboczy Hármaskönyve fogalmazta meg. Eszerint a királyi birtokok és a nemesek kezén lévo királyi adományok egyaránt a Szent Korona tulajdonát képezik, tehát elidegeníthetetlenek.

Az Országalma

Az Országalma története és leírása

Szent Istvánnak a palástra hímzett képétol kezdve királyainkat általában országalmával ábrázolták (Tehát ez a koronázási jelvény már az Árpád–korban is élt). A ránk maradt országalma (A Nemzeti Múzeumban lévo) a 14. századból való, ezt bizonyítja az oldalán lévo zománcozott címer-pajzs, amelyik a magyar vágásos és a nápolyi Anjouk liliomos címerét egyesíti. Ez a címer egy 1301 körül készült zágrábi dénáron figyelheto csak meg. Így tehát valószínuleg az országalma is 1301–ben, Károly Róbert koronázására készült (Ez az idoszak az Árpád–ház kihalásának és trónviszályoknak kora). Ugyanis pár héttel ez elott az Árpád–ház leányági leszármazottját a cseh Vencelt koronázták meg a "Valódi" koronázási ékszerekkel. Ezt bizonyítja (alakalmi jellegét) egyszeru anyaga, különlegesebb díszítés nélküli megformálása.

Egyedülálló az országalma kettos keresztje, mely az Árpádok jelvényére utal (Ez hangsúlyozta Károly Róbert utódlási jogát). A kettos kereszt használatának szokása III. Béla korától megfigyelheto (pénzeken, pecséteken). Amikor (egy évtizeddel Károly Róbert megkoronázása után) a "Valódi" koronázási ékszerek visszakerültek, már hiányzott közülük a glóbus. Ezért maradhatott az ideiglenes jellegu országalma az eredeti koronázási ékszerek között mintegy helyettesítve a glóbust.

A Kard

A Kard leírása

A kard a jelvény-együttes legkésobbi darabja (a 16. századból való). Velencében készült. Kerek markolatgombjának és pengéjének maratott indadíszébol következtethetünk korára. Egyenes pengéje a sok használattól, köszörüléstol megrövidült. Nem tudni miért éppen ez a egyszeru kard került a koronázási jelvény-együttesbe.

A jelvény-együttes korábbi kardjainak története

Két olyan kard is maradt ránk, mely feltehetoen a jelvény-együttes korábbi "tagja" lehetett.

Az egyik ilyen kard egy csontfaragásos markolatú, 10 századi normann kard. A 14. században került a jelenlegi orzési helyére (prágai Szent Vitus székesegyház kincstárába) mint Szent István kardja (Az akkor készült leltárban tulajdonították e kardot Szent István kardjának). Valószínuleg e kard az egyik darabja volt IV. Béla leánya, Anna macsói hercegno 1270–ben Csehországba vitt kincsének. A másik kard egy arany veretekkel ellátott honfoglalás elotti kard, az ún. Attila–kard. Ma a német birodalmi jelvényekkel együtt a bécsi kincstárban található meg.

A tarsolylemezek stílusában készült arany veretei engednek arra a következtetésre jutni, hogy a honfoglaló magyarok elokeloi körében, talán az Árpádok nemzettségében kell keresni tulajdonosát. 1063–ban Salamon anyja Ottó bajor hercegnek ajándékozta.

A Jogar

A jogar leírása és története

A buzogány formájú, Európában szokatlan (alakja miatt) magyar jogar feje hegyikristályból készült, oldalán három oroszlán metszett alakjával. A metszés stílusa alapján megállapították, hogy a kristálygömb a 10. században készült Egyiptomban. Eredetileg is jogarfej lehetett, mert átfúrták és kivájták a foglalat pántjainak mélyedését is. Kora szerint István király kincstárához is tartozhatott. Szent István sógora, II. Henrik császár gyujtötte a hegyikristályokat. Így talán tole is kaphatta ezt a jogart. A jogar eredeti foglalatáról semmit sem tudunk. A mai foglalat a 12. században készült. A fej arany, illetve a mogyorófából készült nyél ezüstözött aranyborításának egyaránt kizárólagos dísze a filigrán. A kristálygömböt két virágalakú lemez fogja közre, amelyeket kettos pántok kapcsolnak egymáshoz. Ezek felszínét díszíti a gyöngyözött drótból hajlított filigránminta. A fölso lemez közepén egy végtelen csomó ábrázolás van, aminek a hiedelem szerint bajelhárító szerepe van. Ugyanilyen célból vannak rajta láncocskán csüngo golyók. A jogar foglalatának eredete a 12. századra vezetheto vissza. A múlt században (18. század) a székesfehérvári bazilika területén filigrándíszes arany ékszerek kerültek elo valószínuleg (1205–ben eltemetett) III. László gyermekkirály sírjából. Ugyanilyen filigrándíszes ékszerek, kincsek kerültek elo III. Béla kori rétegekben (Az esztergomi palota helyén folytatott ásatások során). Ebbol kiderül, hogy a Magyarországon muködo ötvösmuhelyek a 12. században használtak filigrándíszítést. Tehát a jogar foglalata is valamikor a 12. század vége felé készült.

A Palást

A palást leírása és története

A palást donációs felirata azonnal elárulja eredetét: " Ezt a miseruhát Krisztus megtestesülésének 1031. esztendejében, a 14. indukcióban készítette és adta István király és Gizella királyné a székesfehérvári Szent Mária egyháznak." Alapanyaga bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. A miseruha hátán egy Y alakú villáskereszt található, melynek fölso szárain angyalok sorakoznak, tengelyén pedig kétszer ábrázolták ovális dicsfénnyel keretelt Krisztust. A kereszt fölött Mária és Szent János képét fedezhetjük fel. Körülöttük az evangélisták szimbólumai találhatók. A kereszt szárai alatt a minta három részre oszlik. A fölsoben Krisztus álló alakja mellett az ószövetségi próféták egyre kisebbedo alakjait fedezhetjük fel. Alatta (A donációs felirattal elválasztva) apostolok ülnek díszes árkádok alatt. A legalsó sávban kanyargó indák között a keresztség mártírjait láthatjuk. A mártírok sorában a kereszt tövében az adományozó királyi párt, Istvánt (koronával a fején) és Gizellát láthatjuk. Köztük a kereszt szárán egy szakálltalan ifjú képét láthatjuk. Valószínuleg Imre herceget ábrázolja. A miseruha mellrészén ma már csak megcsonkított töredékei vannak egy négyszögletes és egy ovális keretbe foglalt jelenetnek. Az egész hímzésen boséggel vannak feliratok, figurák, keretekben pedig titulusok verses, hexameteres formában. A miseruha hímzése a Te Deum kezdetu hálaadó ének képi illusztrációja. Az illusztrációk sorrendje, a hexameterben írt feliratok arra mutatnak, hogy a miseruhát egy muvelt pap tervezte. Maga a hímzés a királyi udvarban készült (Az, hogy Gizella maga hímezte volna a veszprémvölgyi apácákkal, nem igaz). A székesfehérvári miseruhát késobb, a 13. században alakították át palásttá. Mellrészén felhasították, több helyen foltozták az aljából levágott részekkel és ráhelyezték a gallért. A galléron ábrázolt állatmotívumok fejjel lefelé állnak a palástra felvarrt állapotban. A gallér is bizánci selyemre készült, szélén filigrán hímzéssel. A palást színe ma már teljesen kifakult, " elszíntelenedett ". Régen vörös és zöld színe volt.

Oldal: A Magyar Királyi Koronázási Ékszerek
Arany Ékszer Webáruház Blog www.aranyekszerek.com - © 2008 - 2024 - fulbevalo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat