Mi az ékszer a Pallas Nagylexikon szerint?

 

Általános értelemben mindaz, ami az ember ama veleszületett ösztönének szolgál, hogy magát diszítse. Ilyen értelemben É. minden természeti tárgy: a levél, a virág a csillogó kagyló stb., továbbá minden mesterséges készítmény, legyen az bármilyen anyagból, p. az egyszerü agyag-gyöngy stb. Az őskori népek tetszésüket lelték az ilyen disztelen É.-ben is. Ugyanezt tapasztaljuk a most élő vad népeknél is. De az embert az ékességben tetszelgő bajlama csakhamar figyelmessé tette a fényesebb, nemesebb anyagokra, ugy hogy az agyagot csakhamar fölváltotta a bronz, majd ennek helyét elfoglalta a csillogó arany és az üveg. E régi időtől kezdve mai napig É. a szó szoros értelmében mindama tárgy, mely az emberi alak diszéül nemes anyagból, fémből, drágakövekből és zománcokból készül és pedig a kettőből együtt, vagy a kettő közül egyikből. Az olan ékszert, mely nem nemes fémből és nem drágakövekből van, hanem azoknak csupán látszatával bir, hamis É.-nek nevezzük.

Vannak ma is olyan vad népek, melyek nem ruházkodnak, de a maguk módja szerinti ékszereket hordanak. A ruházkodó népeknél az ékszer a viselethez tartozik, annak egyik lényeges alkotó elemét teszi. Tekintve tehát az ékszernek egyrészt régi, másrészt általános voltát, önként következik, hogy az éppen ugy mint a többi használati eszköz, fontos eleme az emberi művelődés történetének, világot vet az egyes korszakok és népek életmódjára, szokásaira, gondolkodására. E tekintetben nagyobb jelentőséggel birnak, mint közeli rokonaik, a szintén nemes fémből előállított ötvösművek. Az utóbbiak közönséges használati tárgyak és nemes anyaguknál fogva egyuttal a lakás diszére szolgálnak. Az É.-rel az ember saját magát diszíti. Ekként az ékszer az embert tetszelgése közepett mutatja be, föltárja előttünk lelkének mélyét. Csakugyan azt látjuk, hogy az ember a keze ügyébe eső sokféle anyagot már a legrégibb időtől kezdve sokféle célra formálta, de a tevékenységének egyik ágában sem fejtett ki oly nagy leleményességet, mint az ékszer készítésében. Az edények p. sokfélék, de alig közelítik meg az ékszer sokféleségét. Jellemző vonás, hogy az ember testének egyetlen részéről sem feledkezett meg.

A fej ékszerei: a korona, a diadéma, az öv, a párta, a hajtű számos alakja, a fésü, a lánc, a sokféle virág, a föveg, a boglár, a fülönfüggő, a nyaklánc, a nyakperec, a médaillon, a kereszt, a sziv, a gyöngyfüzér, stb. Részben a nyak, részben pedig a mell ékszerei: a melltű, a kapocs, stb. A derék ékszerei: a sokféle lánc és öv, csatt, gomb, az óra, az illatos üveg, a táska stb. A kar ékszerei: a karperec, a lánc és sokféle csecsebecse. Az ujjak ékszere a gyürü, melynek sokfélesége szinte beláthatatlan. A fegyver: a sisak, a páncél, a paizs, a kard stb. egyszersmind ékszere is a férfinak. Az ékszernek alakját rendeltetése szabja meg. Legnagyobb részének a rendeltetése az, hogy a test valamely részét: a fejet, a nyakat, a kart, az ujjat, a lábszárat, a derekat övezze. Ehhez mérten az ékszer legnagyobb része kerekalaku. További alakok: a tü és a kapocs. A fő alaknak legegyszerübb és legáltalánosabb díszítő eleme a gomb, továbbá a fémsodrony csavarásából keletkező formák. Ezekhez járulnak diszül a természeti tárgyak, a növényi és állati alakok utánzatai. A szines hatásnak eszközei a zománc és a drágakő. A francia a zománccal diszített É. készítését megkülönbözteti a drágakővel diszített É. készítésétől, amazt ugy nevezi: bijouterie, emezt joaillerie.

Az ó-kori népeknél az ékszernek egyszersmind jelképi jelentősége is volt. Igy az egyiptomiak zománccal diszített pompás ékszereinek a lotosznövényen kivül, legfőbb elemei az uraeus kigyó, a karvaly, a keselyü és a cserebogár. A égi egyiptomi sirok falképein az alakok gazdag arany ékszereket hordanak. Számos fölirat bizonyítja, hogy az egyiptomiak déli Arábiából nyerték a drágaköveket. Aah-Hotep királynénak, Amosis anyjának sirjában talált ékszerek bizonyságai, hogy Egyiptomban ötezer évvel ezelőtt a forma és a kidolgozás mily tökélyét érték el az ékszerek. A féniciek és az etruszkok ékszerein az uralkodó elem az apró arany gyöngyökből álló füzér; szimbolikus jelentőségü állati alakok: oroszlán, kigyó, stb. szintén fordulnak elő, de ritkábban. Egészen hasonlók az asszir domboru műveken ábrázolt alakok ékszerei. Ezeken a ruha szegélye, az öv, a csat egymás mellé sorolt rózsákból áll, a fövegnek a fő disze is a rózsa. És a rózsa kivétel nélkül apró szemü gyöngyökből van összealkotva. A görögöknek amaz időből való ékszereit, midőn Ázsia révén megismerkedtek a művészet elemeivel, a Schliemanntól Hiszarlikban, kivált Mykenaeban fölásott emlékekből ismerjük. A görög ékszer egyes elemeket elsajátított az egyiptomiaktól is. A művészet általános fejlődésével az ékszer is nemesebb formát öltött, sőt a szines hatás mellőzésével egyedül a formák szépségében állott az ékszer becse.

A rómaiak az ékszert az etruszkoktól és a görögöktől örökölték. Később ezt más elemekkel is gazdagították és a pompát kedvelő izlésük meghonosította a drágaköveket is. Ebben az irányban fejlődött tovább az ékszer Bizáncban, a hol a drágakövek mellett a zománc is nagy szerepet játszott mint a szines diszítés eleme, sőt fontosabb volt a drágakőnél. Bizancban azonkivül a természeti formák felett a geometriai formák uralkodtak. Ezzel kapcsolatban kifejlődött az u. n. filigrán. A román művészet idejében a zománc egészen kiszorította a drágaköveket. A csucsives művészet korában az ékszer csak annyiban módosult, hogy felvette a csucsives építészet nehány formáját. A renaissancekori ékszer pedig részben visszatért a klasszikus formákhoz, részben építészeti elemeket is alkotott és több keleti elem felvételével eladdig ismeretlen gazdagságot, pompát ért el. Benvenuto Cellini a legkiválóbb képviselője a renaissance ékszerészetnek. A barokk izlésü ékszer még több tért enged az építészeti formáknak és kedveli a drágaköveket, azért bár pompás, de nehézkes is. A rokoko ékszert szeszélyes cikornyák és egyes természeti formák, kivált virágok és levelek jellemzik. E század elején az ékszer ismét a klasszikus formát ölté fel, de nehézkessé és egyhanguvá lett, közepe táján teljes izléstelenség váltotta fel. Manapság, miként a művészi ipar többi ágát, határozatlanság jellemzi az É.-t is.

Oldal: Mi az ékszer a pallas nagylexikona szerint?
Arany Ékszer Webáruház Blog www.aranyekszerek.com - © 2008 - 2024 - fulbevalo.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat